Bevezetés a diódák jellemzőibe

Referencia

rövid bemutatkozás

A dióda két elektródával rendelkező eszköz, egy PN típusú csomópont, amely egy P típusú félvezetőből és egy N típusú félvezetőből áll. Az áram csak a dióda anódjából és a katódból áramolhat be. Saját épített elektromos mezővel rendelkezik, és általában egyenirányító áramkörökben használják.

Pozitív jellemzők

Az áramkörben a dióda katódja csatlakozik a kisfeszültségű véghez, az anód pedig a nagyfeszültségű véghez. Ekkor a dióda bekapcsol. Ezt az állapotot előre torzításnak nevezzük. Ha a dióda két vége közötti feszültségkülönbség nagyon kicsi, a dióda nem kapcsolható be. Mivel a diódán átáramló áram nagyon kicsi. A dióda csak akkor kapcsolható be teljesen, ha a dióda előremenő feszültsége elér egy bizonyos értéket (a szilícium-dióda legkisebb bekapcsolási feszültsége 0,6 V, a germánium-dióda legkisebb bekapcsolási feszültsége 0,2 V). A dióda mindkét végén a feszültség a bekapcsolás után változatlan marad (a szilícium dióda kb. 0,7 V, a germánium dióda körülbelül 0,3 V). Ezt a helyzetet dióda előrefeszültség-esésnek nevezzük.

Fordított jellemzők

Az áramkörben, amikor a dióda katódja csatlakozik a nagyfeszültségű véghez, és az anód a kisfeszültségű véghez van csatlakoztatva, a dióda ekkor leválasztott állapotban van, és áram nem áramlik. Ezt az állapotot fordított előfeszítésnek nevezzük. Ha a dióda fordított előfeszültségű, és ha a diódán még mindig gyenge áram folyik, akkor ez a szivárgási állapot. Amikor a közönséges dióda keresztirányú feszültsége elér egy bizonyos értéket, a fordított áram erőteljesen megnő, ekkor a dióda elveszíti egyirányú vezetőképességét, és megsérül a fordított meghibásodás miatt.